Az emberi lét ellenségei

A 16–17. század „hadügyi forradalma” nemcsak a hadviselést változtatta meg, hanem a háborúk és a társadalom viszonyát is átalakította. E háborúk sokkal hosszabb ideig, gyakorta évtizedekig tartottak: az itáliai háborúk 1474 és 1559 között; a francia vallásháború 1562 és 1598 között; a németalföldi „nyolcvanéves háború”, amely 1572 és 1607 között, majd 1621 és 1647 között különösen heves harcokban csúcsosodott ki; végül a magyarországi „tizenöt éves háború”, amely az első jelentős csapást mérte hazánk népességére és gazdaságára.

Sokan úgy vélik, a törökök hadakozási szokásai, kivált a nagyszámú irreguláris elem bevetése jóval nagyobb szenvedést zúdított az érintett magyarországi vidékek népére, mint a korabeli Európában pusztító háborúk. Ám a tizenöt éves háború pusztításai nem számítottak kivételnek a korabeli Európában. A hosszan elhúzódó háborúk mindenütt szenvedést és nyomort hoztak a polgári lakosságra: elpusztult, felégetett vidékek, üres éléskamrák és vermek, kifosztott csűrök, éhség és járvány mindenütt, amerre a hadak megfordultak. A háború már csak ilyen volt! Ne higgyük, hogy a pusztítás csak a török vagy a tatár sajátja, a felperzselt föld nem idegen az európai civilizációtól sem.

1463-ban, a Kasztília végleges meghódítására tett reménytelen kísérlet során 30 000 embert toboroztak, hogy a környék összes termését elpusztítsák. Igaz, a terv a „hitetlenek” ellen irányult, így bocsánatos bűnnek számított. 1536-ban I. Ferenc, hogy