Az emberi jogok kérdése és a rendszerváltás

Az 1970–80-as évek for­du­ló­ja a tá­vo­li szem­lé­lő szá­má­ra az ak­kor lé­te­ző szo­cia­liz­mus és ben­ne a Ká­dár-rend­szer arany­ko­rá­nak tű­nik: las­sú gya­ra­po­dás, Tra­bant, ba­la­to­ni nya­ra­ló és két szo­ba össz­kom­fort – kiala­ku­ló­ban a leg­vi­dá­mabb ba­rakk mí­to­sza. A fel­szín alatt azon­ban meg­je­len­tek a vál­to­zás elő­hír­nö­kei, a ha­zai és a kö­zép-­eu­ró­pai el­len­zé­ki moz­gal­mak. Vizs­gá­la­tuk­hoz fel kell fi­gyel­nünk ar­ra a tény­re, hogy mind a cseh­szlo­vák, mind a lengyel, mind a ma­gyar párt­ál­lam­mal szem­be­he­lyez­ke­dő po­li­ti­kai jel­le­gű cso­por­tok kö­zös alap­ról bí­rál­ták a kom­mu­nis­ta rend­szert. Ez a fun­da­men­tum az em­be­ri jo­gok teó­riá­ja volt. Ér­de­mes meg­vizs­gál­nunk, hogy az em­be­ri jo­gok eszmevilága va­ló­ban fon­tos sze­re­pet ját­szott-e a párt­ál­la­mi rend­szer le­bom­lá­sá­ban?

Az em­be­ri jo­gok­ról al­ko­tott fel­fo­gás erő­sen kö­tő­dött a jo­gi gon­dol­ko­dás két meghatározó irányzatához, a ter­mé­szet­jo­gi és a po­zi­tív jo­gi is­ko­lá­hoz. Kez­det­ben a ha­ta­lom­tól, az ál­lam­tól füg­get­len jo­gok teó­riá­já­nak megal­ko­tói (Loc­ke, Hob­bes és rész­ben Rous­seau) ab­ból in­dul­tak ki, hogy a pol­gá­ro­kat megil­le­tik bi­zo­nyos jo­gok at­tól füg­get­le­nül, hogy a