Az Aranybulla példánytörténete

Az 1222. évi Aranybulla szövegét csak későbbi másolatokból ismerjük. Valószínűleg 1318-ban átírták ugyan a magyar főpapok egyszerű másolatban, de a király ezt nem erősítette meg. Ezt a példányt az esztergomi Prímási Levéltár őrzi. Királyi megerősítést 1351-ben kapott I. (Nagy) Lajos király törvényében, ezért ezt tekinthetjük a legrégebbi hiteles átiratnak vagy hiteles másolatnak. Az 1222-es oklevél szövegéből kiderül, hogy eredetileg hét példányban állították ki, ezek közül azonban egy sem maradt ránk. Az 1222-es oklevéllel ellentétben az 1351-es megerősítésből nyolc eredeti példány is fennmaradt, amelyből hetet a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára őriz, egyet pedig az MTA Könyvtára Kézirattára. A hátlapokra írt címzések és feljegyzések szerint Abaúj, Csanád, Bereg, Bihar, Körös, Sáros és Ugocsa megyék számára készített példányok maradtak meg, egy példányon viszont sérülés miatt nem látható a címzés. Ebből az is feltételezhető, hogy minden megye kaphatott egy-egy példányt 1351-ben, vagyis minimum 60-70 példány készülhetett. Az egykor elkészített, de mára az enyészeté lett példányok szépen jelképezik a középkori Magyar Királyság dokumentumainak veszteségarányát is. Ugyanakkor az is lehetséges – miként erre késő középkori adatokból következtethetünk –, hogy nem készült minden megyének egy-egy átirat,így jóval kevesebb példánnyal kell számolnunk. Mindenesetre az, hogy a fenti listából négy megye az ország északi részén fekszik, azt mutatja, hogy a hódoltsági területeken következett be a legnagyobb levéltárpusztulás.