August von Mackensen. A legyőzhetetlen

1915 ta­va­szán, ami­kor Erich von Falkenhayn né­met ve­zér­ka­ri fő­nök né­mi té­pe­lő­dés után úgy dön­tött, hogy meg­ren­dül­ni lát­szó szö­vet­sé­ge­sét, Auszt­ria–Ma­gyaror­szá­got erő­tel­jes te­her­men­te­sí­tő tá­ma­dás­sal meg­sza­ba­dít­ja az állan­dó orosz nyo­más­tól, az e cél­ra felál­lí­tan­dó 11. had­se­reg élé­re pa­rancs­nok­ként Au­gust von Ma­cken­sent vá­lasz­tot­ta. 

A dön­tés­ben volt egy jó adag po­li­ti­ka is: a Tan­nen­berg óta egy­re nö­vek­vő be­fo­lyás­ra igényt tar­tó Hin­den­burg–Lu­den­dorff-­tan­dem­mel szem­ben Falkenhayn a nem csu­pán te­het­sé­ges, de a császár bi­zal­mát is ma­ra­dék­ta­la­nul él­ve­ző had­ve­zér „hely­zet­be ho­zá­sá­val” sa­ját po­zí­cióit is erő­sí­te­ni kí­ván­ta. Mond­hat­ni biz­tos­ra ment, hi­szen a ter­ve­zett had­mű­ve­let si­ke­ré­nek esé­lyei kü­lö­nö­sen ked­ve­zőek vol­tak: ren­del­ke­zés­re állt a meg­fe­le­lő túl­erő, az el­len­fél vég­ze­te­sen gya­nút­lan, vé­del­mi vo­na­lai se­bez­he­tőek vol­tak, tar­ta­lé­kai és után­pót­lá­sa ki­me­rül­tek. 

Ma­cken­sen meg is fe­lelt a vá­ra­ko­zá­sok­nak, és a ke­le­ti fron­ton ad­dig szo­kat­lan ere­jű tü­zér­sé­gi elő­ké­szí­tés után csa­pa­tai Gor­li­cé­nél át­tör­ték az orosz arc­vo­na­lat. A cár ka­to­nái ren­de­zet­le­nül me­ne­kül­tek, a front ha­ma­ro­san jó há­rom­száz ki­lo­mé­ter­rel ke­le­tebb­re ál­la­po­dott meg új­ra. A győz­tes had­ve­zér ju­ta­lom­ként el­nyer­te a mar­sall­bo­tot. Ma­cken­sen, az új­don­sült tá­bor­nagy nép­sze­rű­sé­ge et­től kezd­ve tö­ret­le­nül ívelt föl­fe­lé. 

Ma­cken­sen rend­fo­ko­za­tát ma­gya­rul még a kortársak is gyak­ran ve­zér­tá­bor­nagy­ként ad­ták meg, ami ugyan két­ség­kí­vül az ál­ta­la vi­selt né­met ti­tu­lus – a Ge­ne­ral­feld­mars­chall – tü­kör­for­dí­tá­sa, ám et­től még hely­te­len. Ak­kor len­ne he­lyes, ha a ko­ra­be­li né­met had­se­reg­ben lé­te­zett vol­na – en­nél ala­cso­nyabb fo­ko­za­tot je­len­tő – tá­bor­na­gyi rang is, amely­hez ké­pest a Ge­ne­ral­feld­mars­chall va­la­mi­fé­le fő- vagy ép­pen­ség­gel ve­zér­tá­bor­nagy­nak számí­ta­na. Ilyen azon­ban nem volt. Egyéb­ként a né­met ter­mi­no­ló­giá­ban va­la­mennyi tá­bor­no­ki