Alkotmányos alkotmánytalanság.

Bár Magyarország a kar­tális („írott”) alkotmányra csak a második világháború után tért át, sem történeti, sem közjogi szempontból nem kerülheti el figyelmünket az 1919. évi próbálkozás. 

A 20. század második felében a „kisalkotmány” és a „nagyalkotmány” kifejezésekkel az 1946. évi és az 1949. évi alkotmányt különböztették meg, azonban 1919-ben is alkalmazhatók ezek az elnevezések. 

A tanácskormány 1919. április 3-án jelentette meg az alaptörvényt pótló ren­de­letét („kisalkotmány”), melyben a szocialista termelési és társadalmi rendszer megteremtését fogalmazta meg. Az 1919. június 23-án megszavazott végleges szöveg („nagyalkotmány”) A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság Alkotmánya címet viselte. 

A világtörténelem második szocialista alkotmányát Rónai (Rosenthal) Zoltán ügyvéd, egyetemi tanár, igaz­ságügyi népbiztos dolgozta ki a marxizmus tantételei és az oroszországi „fejlődés” mintái alapján, radikálisan háttérbe szorítva a magyar alkotmányfejlődés hagyományait.