Alapdokumentumok a magyar középkorból

A ma­gyar kö­zép­kor két meg­ha­tá­ro­zó „jo­gi do­ku­men­tu­ma” II. And­rás 1222. évi Arany­bul­lá­ja és I. La­jos 1351. évi tör­vé­nye. Ez a két dek­ré­tum szol­gál­tat­ta az ala­po­kat a rend­dé szer­ve­ző­dött ne­mes­ség jog­rend­sze­ré­nek egy­sé­ge­sü­lé­sé­hez, egy­ben a ren­di ha­ta­lom­gya­kor­lás kiépü­lé­sé­hez és ezál­tal a „ne­me­si nem­ze­ti”, a ma­gyar ál­la­mi iden­ti­tás ki­bon­ta­ko­zá­sá­hoz. 

Más, szo­ká­so­san „tör­vény­nek” te­kin­tett, 1351-ig kiadott dek­ré­tu­mok job­bá­ra csak egyes jo­gin­téz­mé­nyek ki­fej­lő­dé­sé­re gya­ko­rol­tak kéz­zel­fog­ha­tó ha­tást, ren­del­ke­zé­seik a szo­kás­jog­ban felol­dód­va épül­tek be a ne­me­si jog­ba. 

Vol­tak olya­nok is, ame­lyek ha­mar fe­le­dés­be me­rül­tek anél­kül, hogy ész­lel­he­tő jog­for­má­ló sze­re­pet ját­szot­tak vol­na. A ré­gi „tör­vé­nyek” kö­zül több a 18. szá­zad­ban vált té­te­les jog­gá an­nak kö­szön­he­tően, hogy he­lyet ka­pott az 1696-ban kiadott Ma­gyar Tör­vény­tár­ban (Cor­pus Ju­ris Hun­ga­ri­ci). A ré­gi „tör­vé­nyek” – a jog­fej­lő­dés­re ha­tást gya­kor­lók és az „el­fe­le­det­tek” egyaránt – tu­do­má­nyos szem­pont­ból ön­ma­guk­ban is kü­lö­nös je­len­tő­sé­gűek, és pó­tol­ha­tat­lan se­gít­sé­get nyúj­ta­nak a kö­zel egy­ko­rú vagy ké­sőbb ke­let­ke­zett vég­zé­sek, tör­vé­nyek, il­let­ve más for­rá­sok ér­tel­me­zé­sé­hez.