A viktoriánus Anglia

Viktória királynő Angliájának erkölcseit egy zárt, hierarchikus társadalom merev normái szabályozták. A magasabb osztályok az udvarra s az arisztokráciára tekintettek mintákat keresve. A társadalmi elfogadás tényét a felsőbb osztályokban a gentlemanként való ismerés jelentette, ami kissé homályos tartalmú értékek együttesét jelölte. Leginkább a londoni társaság vagy valamely vidéki club volt hivatva ezt a „bizonyítványt” kiállítani, s a gentleman címke erkölcsösséget, önzetlenséget, bátorságot, önkontrollt, függetlenséget és felelősségvállalást jelentett.

A leendő viktoriánus gentlemaneket Nagy-Britannia nagy múltú magániskoláiban, a kissé félvezetően (merthogy ezek voltak valaha az arisztokraták első nem otthoni, hanem internátus jellegű iskolái) public schooloknak nevezett előkelő bentlakásos iskolákban készítették fel társadalmi szerepükre. Eton, Harrow, Rugby elitintézményeiben s Oxford és Cambridge rájuk épülő egyetemein a hangsúly nem a szakmai tárgyakra, a szó iskolai értelmében vett tanulásra került: a brit iskolarendszer ékköveit Viktória királynő alatt a csapatsport és a bentlakásos iskolai élet szokásrendje tette az elitképzés műhelyeivé. A gentlemanek a rögbicsapatban, a krikettpályán, az evező mellett kezdtek parancsolni és uralkodni, itt ismerték meg az erőt és a fair play szabályait, itt tanultak támadni és védekezni, barátkozni és engedelmeskedni, győzni és félni. A public schoolok közvetlen módon a viktoriánus gyarmatbirodalom katonai és polgári igazgatására neveltek, s ha nem is a legokosabb, de a legkményebb és leghatékonyabb birodalmi elitet képezték generációkon át. Az Angliában oly finom gentlemanekből Indiában vagy Brit Kelet-Afrikában a kegyetlenség kíméletlen, saját felsőbbrendűségükben és civilizátori elhivatottságukban rendületlenül hívő helytartók váltak.

A viktoriánus iskolás az osztályterem falán óriási térképpel ült szemben, melyen minden brit gyarmati területet vörössel jelöltek. A térképen hatalmas foltok vöröslöttek, s ez a tény egymagában megadta az egymást követő ifjú nemzedékeknek azt a bizalmat és önbizalmat, hitet és önhittséget, mellyel a jövőbe, a jövőjükbe tekinthettek. A viktoriánus ember tiszteletre méltó és független akart lenni. A respektábilitás világiasított és köznapivá tett keresztény hit volt, a függetlenség pedig a klasszikus közgazdaságtan személyes gyakorlatba ültetése. A brit ember mindenekelőtt önmagától várt támaszt, s az önsegélyezés jelszavával vette fel a küzdelmet az élet nehézségeivel. Mindezek a társadalmi és erkölcsi eszmények óriási terheket róttak a szegényebb rétegekre, amelyeket gazdasági-társadalmi kudarcukért aligha kárpótolt a leereszkedő jótékonyság és a dologházak sértő