A tatárjárás képi emlékezete

A magyarságot érintő meghatározó események sorában a tatárjárás jelentős helyet foglal el, képi megjelenítéseinek száma mégsem mérhető a neves személyekhez, különösen az Árpád-ház szent királyaihoz köthető eseményekéhez. Ennek egyik oka az lehet, hogy a reprezentációs célú, portrészerű imago képtípus általában gyakoribb volt, mint a narratív jeleneteket bemutató historia.  

A Képes krónika 63r oldalán egyszerű, négyszögletes keretben látható a tatárok első bejövetele (balra). A képen a Sajó menti csata után lovon menekülő királyt látjuk egy katonájával, amint hat lovas tatár üldözi. A sziklás tájban a háttérben egy vár sematikus képe látszik. A király öltözéke nyugatias páncélruha, fején korona van, kezében egyenes, hosszú kardot tart. A tatárok jellegzetes keleties viseletet hordanak: kaftánszerű hosszú köntöst, hegyes süveget és görbe szablyát. 

Ugyanez a markáns megkülönböztetés látszik a 64v oldal alján lévő képen, mely a tatárok második, 1285-ös betörését ábrázolja (fent). Itt a nyugatias, pajzsos magyarok gyalogosan állnak szemben a keleties viseletű, nyilazó tatárokkal. Ez a keleties viselet és fegyverzet a Képes krónikában több helyen is szerepel különböző népek jelöléseként: ilyet hordanak a honfoglaló magyarok, a Szent István által levert pogányok, a kunok és a besenyők is. A Képes krónika címlapdíszében pedig a trónoló Nagy Lajos egyik oldalán a másik oldal nyugatias csoportjával egyenrangúként jellemzett alakokként jelennek meg, akik a nyugati modernség mellett a „nemzeti” hagyományt képviselik. Marosi Ernő mutatott rá, hogy ebben az orientalizáló ikonográfiában nemcsak a keleti népek általános megkülönböztetése volt jelen, hanem egy Európa-szerte előforduló historizáló stíluselem is, mely az uralkodóház előkelő keleti eredetét hangsúlyozta a frankok Trója-mondájának mintájára. 

A későbbiekben