A szovjet birodalom alkonya

A szovjet birodalmiság logikájának megértéséhez a cári birodalom jellemzőinek feltárásán keresztül vezet az út. A nagyhatalmi státus létrejöttéhez három tényező szükséges. Az első az adott etnikum lélekszámának jelentős nagysága. A második az ezen etnikum által benépesített terület nagysága. Az orosz etnikum esetében ezek természetes adottságok. A harmadik tényező a gazdasági teljesítőképesség. De a népesség és a terület nagysága önmagában elegendő ahhoz, hogy mozgásba hozza a „nagyság imperatívuszát”, vagyis, hogy önnön „természetes” nagyságát – saját előnyére – másokkal elfogadtassa. A „nagyság” kiterjesztése igen erős akadályokba ütközik, ha azt nem támasztja alá kellő gazdasági erő, teljesítőképesség. A cári Oroszország pontosan ezzel a problémával küszködött. A gazdasági nagyság hiánya az orosz történelem esetében is sajátos, különösen a nemzeti elitben jelentkező „nemzeti frusztrációt” eredményezett. Ez a bénító élmény az orosz politikai vezetést arra késztette, hogy a gazdasági nagyság megszerzésére új erőforrások után nézzen, azaz területeket szerezzen, birodalmat építsen.

Mire vezethető vissza a gazdasági nagyság hiánya? Bár a teljesség igényével most nem léphetünk fel az okok kutatásában, mindenképp ki kell hangsúlyoznunk a rossz földrajzi elhelyezkedést. Az orosz etnikum az eurázsiai térség középső és északi területeit vette birtokába. E területek a 16. századtól fokozatosan, de visszafordíthatatlanul egyre távolabb kerültek a világfejlődés centrumától, amely a 19. század