A szélsőségek egybeeséséről

Ha a demagógia forrásvidékét kutatjuk, nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a félelmetes egybeesést, amit már a kezdetektől tapasztalhatunk a jobb- és baloldali szélsőségek tematikus és logikai egybecsengése kapcsán. A Bibó István-i „két terméketlen emberfajta, a hivatásos forradalmár és a hivatásos reakciós” egyaránt az individuális szabadságjogok, a jogbiztonság, a sajtószabadság ellen intézi demagóg támadásait, a különbség „csak” az, hogy minek a nevében: Isten és a királyság, a trón és az oltár védelme a reakció, a Haza és a Köztársaság, a forradalom és a demokrácia védelme a forradalmi terror teoretikusainak jelszava.

A liberális-jogvédő oldal sem tud sok újat kitalálni két évszázada a „kétfrontos” küzdelemben: csak a gondolat tökéletes szabadsága védhet meg – írta Condorcet, a jakobinizmus áldozata és a királypárti katolicizmus leggyűlöltebb ellenfele 1792-ben „a tekintélyelvűség támadásai ellen”. Majd így folytatta: „Másképp miként védekezhetnénk ama hatalom csábításaival szemben, mely az Isten nevében bűnbe, a Haza nevében gyilkosságba vinne minket, az Igazság nevében rablóháborúba, a Szabadság nevében zsarnokságba, az Egyenlőség nevében barbárságba taszítana?”

„Amikor a haza védelméről van szó, nem akadékoskodhatunk végtelen tanúkihallgatásokkal”, hirdette meg a forradalmi bíráskodást Robespierre; „a társadalom védelme és nem az individuum biztonsága az elsődleges” – így De Bonald, a királypárti és katolikus restauráció főideológusa. A természeti katasztrófákat idéző terrorista képsorok szinte azonosak Saint-Just, valamint az ultramontán és ultraroyalista tábor terrorista szépírója, De Maistre terrorapoteózisaiban. A sajtó szabadsága, az újságírók „lélekgyilkos praktikái” elleni kirohanások szinte szó szerint azonosak Robespierre és de Bonald filippikáiban. És ha ketten csinálják ugyanazt, az már nem ugyanaz?

A sajtószabadság ellen

„A törvény halálbüntetés terhe mellett üldöz minden kísérletet, mely az állam biztonsága, a szabadság és az egyenlőség elvei, a haladás, a köztársaság egysége és oszthatatlansága ellen irányul. Felhívom a forradalmi bíróságokat, hogy a törvény teljes szigorával sújtsanak le azon írások szerzőire, akik a szabadság szent elveit támadják, és zúzzák szét azokat, akik a királyság szellemének feltámasztásával kísérleteznek, akik a zsarnok és hívei halála miatt megpróbálnak szánalmat ébreszteni a népben, s akik a közvélemény előtt rágalmazzák az igaz hazafiakat!”