A Sándor-album

Szé­che­nyi – né­mi­képp megüt­köz­ve e je­len­sé­gen – már 1827 szil­vesz­te­rén megem­lí­ti nap­ló­já­ban, hogy Sán­dor Mó­ric haj­me­resz­tő mu­tat­vá­nyait gyak­ran a hely­szí­nen megörö­kí­tik, amiért „mást ócsá­rol­ná­nak és ne­vet­né­nek”, de „ne­ki min­dent meg fog­nak bo­csá­ta­ni”. E nép­sze­rű­sí­tő mun­ka orosz­lán­ré­szét a Maj­na men­ti Frank­furt­ból szár­ma­zó Jo­hann Erd­mann Gott­lieb Pre­stel vé­gez­te, aki sa­ját be­val­lá­sa sze­rint ti­zen­két éven át kí­sér­te Mó­ric gró­fot, de lé­nye­gé­ben egész éle­té­ben az „ör­dög­lo­vas” meg­ren­de­lé­sé­re dol­go­zott. Pre­stel és se­géd­je, Cla­rot felada­ta ha­son­ló volt a mo­dern fo­tó­ri­por­te­re­ké­hez, sőt al­kal­ma­sint – Sán­dor uta­sí­tá­sá­ra – né­me­lyik ve­szé­lyes vál­lal­ko­zás­ban is részt vál­lal­tak. 

A gróf mu­tat­vá­nyait áb­rá­zo­ló il­luszt­rá­ciók már a re­form­ko­ri ma­ga­zi­nok­ban is fel­buk­kan­tak. Az „ör­dög­lo­vas” ka­land­jait az utó­kor el­ső­sor­ban a Sán­dor-al­bum­ból is­mer­het­te meg, me­lyet 1850 után Pre­stel ál­lí­tott össze. Az 1865 kö­rül meg­je­le­nő – kor­lá­to­zott pél­dány­szám­ban ter­jesz­tett – al­bum­ban há­rom, egyen­ként öt­ven té­tel­ből ál­ló „osz­tály­ban” ke­rül­tek kiadás­ra a fes­tő mű­vei­nek fény­kép­má­so­la­tai. Ezek nem csu­pán em­lé­ket ál­lí­tot­tak a hí­res mu­tat­vá­nyok­nak, de – aka­rat­la­nul – az „ör­dög­lo­vas” el­me­ál­la­po­tá­nak fo­ko­za­tos rom­lá­sá­ról is ta­nús­kod­tak, ugyanis a gyűj­te­mény az egye­dül­ál­ló sport­tel­je­sít­mé­nyek mel­lett vak­me­rő „ac­ci­den­se­ket” és az ál­lat­kín­zás ha­tá­rát sú­ro­ló kí­sér­le­te­ket is be­mu­ta­tott. Egyes ka­lan­dok­ról már And­rás­sy Ma­nó 1857-ben meg­je­le­nő sport­al­bu­ma is be­szá­molt, mely tö­re­dé­ke­ket kö­zölt Sán­dor Mó­ric lo­vas­nap­ló­já­ból.

A Sán­dor-al­bum for­ga­lom­ba so­ha­sem ke­rült. A leg­több pél­dány – a hir­de­tett 250-ből – Sán­dor Mó­ric gróf ba­rá­tai­nak kas­té­lyai­ba ke­rült.