A rozgonyi csata, 1312. június 15.

„…a bé­ke legádá­zabb el­len­sé­gei, fegy­ve­rei­ket felölt­ve, egy hegy or­má­ról leeresz­ked­tek az előbb em­lí­tett völgy­be, a ki­rály el­le­ni harc­ra ké­szen, és en­nek a hegy­nek az ol­da­lá­ban, Szent Vi­tus és Mo­de­stus ün­ne­pén, pén­te­ki na­pon olyan öl­dök­lő csa­tát vív­tak, ami­lyen a ta­tá­rok ide­je óta nem volt Ma­gyaror­szá­gon. A Csák nem­be­li Györ­ke mint zász­ló­tar­tó a ki­rály zász­la­ja alatt esett el, és ami­kor a ki­rály zász­la­ja le­ha­nyat­lott, a ki­rály a ke­resz­te­sek zász­la­ja alatt har­colt. […] A má­sik ol­da­lon pe­dig De­me­ter és Aba, a se­reg ve­zé­rei meg Amá­dé két fia, Mik­lós és Dá­vid nyíl­tól ha­lá­lo­san meg­se­be­sül­ve itt vagy má­sutt rót­ták le adó­ju­kat a ha­lál­nak, és bár a ki­rály ol­da­lán töb­ben es­tek el, mégis a ki­rály nyer­te el a di­cső­sé­ges győ­zel­met.”