A demagógia szó előfordulását csak a 18. század végéről datálják nyelvtörténeti szótáraink. A nagy francia forradalomról szóló hírekben jelennek meg első ízben a „demagógusok, [...] kik nagy részben tüzes iffjú emberek [...], kik a nép hatalmát módján felül találják sürgetni”.
A kifejezés viszonylag kései magyar nyelvű megjelenése ellenére vajon beszélhetünk-e korábban is meglévő, fel-felbukkanó demagógiáról? Aligha szorul bizonyításra, hogy a hitviták nagy többségében mélyen gyökerező meggyőződések kerültek szembe egymással, s a nézetkülönbségek mögött szenvedélyes bizonyságkeresés rejlett. A viták hevében felizzott indulatok azonban olykor túlságosan magasra csaptak, személyeskedésbe torkolltak, s olyan állítások is hangot – s nyomdafestéket – kaptak, amelyeket szerzőik sem hihettek komolyan. S nem éppen az ilyen jelenségeket nevezhetjük-e akkoriban demagógiának?
„Mindenki nagyon jól tudja, hogy egyedül ők azok, akik szofisztikus patvarkodásokkal, sima fogásokkal, sztentori kiáltozással, hízelkedéssel és hatásos hazugságokkal, halogatással, a hihetőség némi látszatával és az igazság mázával felékesített színtiszta hazugságot nemcsak a népre zúdítják rá, hanem a privilégiumokat és megerősített törvénycikkeket is teletömik olyannyira, hogy a nagyságos urakat is elámítják becsületes gondolkodásuk megzavarásával hitük hihetetlen gyalázatára” – írta Alvinczi Péter református
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
