A nők parlamenti választójogának története Magyarországon, 1919–1945

Az 1848. áprilisi törvények megteremtették a polgári átalakulás lehetőségét, a legfontosabb polgári szabadságjogokat, a felelős magyar minisztériumot és a népképviseleti országgyűlést. Az 1848:V. törvénycikk a nőket a választójogból kizárta. A törvény szövege értelmében a hazaárulók, a gyújtogatók, a csempészek, a gyilkosok és a nők nem kaptak választójogot.

„Az 1848 : V. törvénycikk 2. §-a értelmében: „Az országnak s kapcsolt részeknek mindazon bennszületett vagy honosított, legalább 20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűtlenség, csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyújtogatás miatt fenyíték alatt nem levő lakosai, a nőket kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül választók:

a) Kik szabad királyi városokban vagy rendezett tanáccsal bíró községekben 300 ezüstforint értékű házat vagy földet, egyéb községekben pedig úrbéri értelemben vett 1/4 telket vagy ezzel hasonló kiterjedésű birtokot, kizáró tulajdonú vagy hitveseikkel s illetőleg kiskorú gyermekeikkel közösen bírnak.

b) Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhellyel vagy kereskedelmi teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy segéddel dolgoznak.

c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből eredő 100 ezüstforint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.

d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, akadémiai művészek, tanárok, a magyar tudóstársaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők és iskolai tanítók, azon választókerületekben, melyben állandó lakásuk van.

e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha fentebbi pontokban leírt képességekkel nem bírnak is. Történelmünk a jogalkotás tükrében. Sarkalatos honi törvényeinkből, 1001–1949.”

(Közreadja: Beér János és Csizmadia Andor. Gondolat Kiadó, Bp., 1966. 327–329. p. Magyar Törvénytár, 1836–1868. évi Törvénycikkek. Franklin – Társulat, Bp., 1896. 223–230.p.)

A kiegyezést követően az országgyűlésben több alkalommal is előkerült a nők parlamenti választójoga, de érdemi előrelépés nem történt. Az azonban előfordult, hogy a nők választójoga mellett érvelő képviselők hozzászólását derültség fogadta az országgyűlésben.

„A képviselőházi vitában 1871. március 13-án Madocsányi Pál, a