A forradalom kitörése napján, 1956. október 23-án reggel Jugoszláviából érkeztek haza a kommunista párt és a kormány legfőbb vezetői. Rögös út vezetett addig, amíg 1956 októberében Belgrádban fogadták a Gerő Ernő vezette küldöttséget.
1948-ig, amikor is Belgrád és Moszkva viszonyában a törés bekövetkezett, Jugoszlávia valósággal példaképként élt a magyar kommunisták szemében. A szakítást követően alapvetően változott meg a helyzet, Magyarország „frontország” lett a szovjet tábor és a Jugoszlávia között kialakult hidegháborús konfliktusban. Az 1949-es Rajk-per – a Szovjetunió Jugoszlávia-ellenes külpolitikai céljainak megfelelően – titóista kémbanda leleplezéseként jelent meg és árasztott el mindent a propagandában. Az ennek nyomán kialakult hisztérikus légkörben a háborús feszültség határáig romlott a két ország viszonya. A „legjobb tanítvány” szerepkörét ambicionáló Rákosi maximálisan teljesítette Sztálin elvárásait, akinek külpolitikája a kétpólusú világrend, a két szuperhatalom vezette politikai-katonai tábor harcán alapult.
Tito Jugoszláviája azonban – jóllehet berendezkedésének kommunista
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
