1949-ben, az Észak-atlanti Szerződés létrehozásakor kevesen látták előre, hogy a szövetség azzá a hatalmas szervezetté fejlődik, amelyet ma ismerünk. Azonban tudjuk a történelemből, hogy jelentős teljesítmények és eredmények igen egyszerű, esetenként periferikus mellékszíntereken, mellékszereplők által felvetett kezdeményezésekből is kinőhetnek. A washingtoni szerződés alapjául szolgáló gondolat – nevezetesen az, hogy az észak-atlanti térség, az Atlanti-óceán északi részét határoló, azonos értékeket képviselő országok életbe vágó közös érdekekkel rendelkeznek, melyeket békeidőben is intézményesen képviselniük és védeniük kell – szintén ilyen apró kezdeményezésből fakadt.
A németeket lent...1940 decemberében, alig nyolc hónappal azután, hogy a náci Németország elfoglalta Norvégiát, a londoni emigráns norvég kormány külügyminisztere, Trygve Lie (a világháború után az ENSZ első főtitkára) vetette fel az alapideát egy „atlanti biztonsági szövetség” létrehozására. Elképzelése nemcsak a keserű tapasztalatokon alapuló teljes szakítást jelentette Norvégia semleges és el nem kötelezett múltjával, hanem radikálisan új gondolatnak számított a nyugati politikában. A külügyminiszter ugyanis olyan politikai, gazdasági és biztonsági kooperáció kialakításáról
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
