A nándorfehérvári csoda

Cso­da­szám­ba ment, hogy az 1456. jú­lius 14–22. kö­zött ví­vott nán­dor­fe­hér­vá­ri csa­tá­ban a ke­resz­té­nyek dia­dal­mas­kod­tak a tö­rö­kök fe­lett. Eb­ben a győ­ze­lem­ben ki­tün­te­tett sze­re­pe volt Ka­piszt­rán Já­nos­nak, akit fe­ren­ces test­vé­rei már régóta szent­ként tisz­tel­ték. Az ő sze­mük­ben a győ­ze­lem min­den két­sé­get ki­zá­róan „Já­nos atya” szám­ta­lan cso­dá­já­nak leg­fé­nye­seb­bi­ke volt. Já­nos atya ugyanis cso­dá­la­tos gyó­gyí­tó hí­ré­ben állt. Nincs még egy szent, aki­nek éle­té­ben annyi cso­dá­ját je­gyez­ték vol­na fel, mint ne­ki: egy pá­ri­zsi kó­dex kö­zel két­ezer gyó­gyí­tást so­rol fel hely, sze­mély, dá­tum és ta­núk ada­tai­val. Ha meg­gon­dol­juk, hogy Hu­nya­di he­ve­nyész­ve ki­kép­zett ka­to­nái job­bá­ra öl­be tett kéz­zel néz­ték, ho­gyan vív­ja ki a job­bá­gyok­ból, pol­gá­rok­ból, diá­kok­ból és al­só­pap­ság­ból ál­ló ke­resz­tes had a győ­zel­met, a dia­dalt va­ló­ban Ka­piszt­rán egyik cso­da­tet­té­nek tart­hat­juk.