A Millerand-levél

A ma­gyar de­le­gá­ció ja­nuár–feb­ruár fo­lya­mán össze­sen 38 jegy­zé­ket nyúj­tott be a bé­ke­kon­fe­ren­ciá­hoz fran­cia és an­gol nyel­ven, a hoz­zá­juk tar­to­zó több száz mel­lék­let­tel – ta­nul­má­nyok­kal, sta­tisz­ti­kák­kal, tér­ké­pek­kel – együtt. Az igen ter­je­del­mes anyag a bé­ke­fel­té­te­lek­kel szem­be­ni bí­rá­la­to­kat és el­len­ja­vas­la­to­kat tar­tal­maz­ta.

A brit és az olasz kor­mány­fő feb­ruár vé­gén azt ja­va­sol­ta, hogy a ma­gyar ész­re­vé­te­lek alap­ján vizs­gál­ják meg a ha­tá­rok kér­dé­sét és a bé­ke­ter­ve­zet bi­zo­nyos gaz­da­sá­gi ren­del­ke­zé­seit. A cseh­szlo­vák, ro­mán és ju­go­szláv de­le­gá­ció til­ta­ko­zá­sa, va­la­mint a fran­cia ve­ze­tők me­rev el­lenál­lá­sa miatt azon­ban a nagy­ha­tal­mak kép­vi­se­lői már­cius 8-án vissza­tér­tek a ko­ráb­ban már el­fo­ga­dott ja­vas­la­tok­hoz. Lloyd Geor­ge mö­gül még sa­ját kül­ügy­mi­nisz­té­riu­ma is ki­hát­rált, a japán de­le­gá­tu­sok tar­tot­ták ma­gu­kat ah­hoz a gya­kor­lat­hoz, hogy eu­ró­pai kér­dé­sek­ben nem fog­lal­nak ál­lást, az ame­ri­kai de­le­gá­tus pe­dig – kor­má­nya uta­sí­tá­sá­nak meg­fe­le­lően – ek­kor már csak meg­fi­gye­lő­ként vett részt a tár­gya­lá­so­kon, így a ma­gyar ha­tá­rok ügyé­ben sem tett lé­pé­se­ket.

A bé­ke­kon­fe­ren­cia vé­gül a bé­ke szö­ve­gén csak cse­kély mó­do­sí­tá­so­kat tett, ame­lyek nem érin­tet­ték a szer­ző­dés lé­nye­gét. A győz­te­sek azon­ban szük­sé­ges­nek lát­ták, hogy megin­do­kol­ják, miért nem mél­tá­nyol­ják – ki­sebb kor­rek­ció­kat le­szá­mít­va – a ma­gyar de­le­gá­ció ész­re­vé­te­leit, s ezt a bé­ke­szer­ző­dés vég­le­ges szö­ve­gé­hez csa­tolt kí­sé­rő­le­vél­ben tet­ték meg. A ma­gyar fél ál­tal kért nép­sza­va­zás meg­ren­de­zé­sét pél­dául az­zal uta­sí­tot­ták el, hogy az „nem ve­zet­ne számba vehetően más ered­mény­re, mint ami­lyen­re Kö­zép-Eu­ró­pa nép­raj­zi vi­szo­nyai­nak és nem­ze­ti as­pi­rá­ciói­nak tü­ze­tes vizs­gá­la­ta ve­zet­te a Ha­tal­ma­kat”. Ami túl­sá­go­san ma­ga­biz­tos ki­je­len­tés­nek bi­zo­nyult, te­kint­ve, hogy az 1920–1935 kö­zött meg­ren­de­zett re­fe­ren­du­mok mindegyi­ke – köz­tük az 1921 de­cem­be­ré­ben Sop­ron kör­nyé­kén le­bo­nyo­lí­tott nép­sza­va­zás is – fe­lül­bí­rál­ta a bé­ke­kon­fe­ren­cia ál­tal megál­la­pí­tott ha­tá­ro­kat.

Az aláb­biak­ban a bé­ke­kon­fe­ren­cia ma­gyar bead­vá­nyok­ra adott vá­la­szá­nak – a kon­fe­ren­cia el­nö­ke, Alexandre Millerand ál­tal má­jus 6-i kel­te­zés­sel aláírt, ún. kí­sé­rő­le­vél­nek – a rész­le­teit kö­zöl­jük, ame­lyet a vég­le­ges bé­ke­fel­té­te­lek­hez csa­tol­tak. Eb­ben a győz­tes ha­tal­mak megin­do­kol­ják, miért nem fo­gad­ták el a ma­gyar ér­ve­ket, s miért hagy­ták hely­ben, szin­te vál­toz­ta­tás nél­kül, az elő­ze­tes bé­ke­fel­té­te­le­ket.