A Manson család

A mai ame­ri­kai folk­lór­ban a Man­son név va­la­mi vég­le­te­sen, be­te­ge­sen go­noszt je­lent; ám min­den­kép­pen olyas­mit, ami egy­ben sa­já­tos mó­don von­zó, bor­zon­ga­tóan piac­ké­pes je­len­ség – nem vé­let­len, hogy a pro­vo­ká­ciót po­pu­lá­ris­sá tu­pí­ro­zó éne­kes, Ma­rilyn Manson is in­nen köl­csö­nöz­te ne­ve „hang­sú­lyo­sabb” fe­lét. Ugyanak­kor ke­vés­sé köz­tu­dott, hogy a „so­ro­zat­gyil­ko­sok ki­rá­lya”, a „de­le­jes sze­mű ször­nye­teg” ma­ga va­ló­szí­nű­leg so­ha nem ölt meg sen­kit: a vád el­le­ne nem is gyil­kos­ság, ha­nem fel­buj­tás volt. 

Manson őrült szek­tá­ja, a be­te­ges­sé tor­zult „bur­zsuj­ölé­si vágy”, a „vég­íté­let­re” vá­rás az 1960-as évek vé­gét élő Ame­ri­ka riasz­tó, ám­de ti­pi­kus vál­ság­ter­mé­ke­ként for­má­ló­dott. Egy­beol­vadt ben­ne a mé­dia és an­nak kri­ti­ká­ja, a hip­pik el­len­kul­tú­rá­ja és a ré­gi vá­gá­sú ame­ri­kai pu­ri­tán val­lá­si fa­na­tiz­mus, a szimp­la vér­szomj és sza­diz­mus meg a vi­lág­bol­do­gí­tó gon­do­la­tok. De az ilyes­fé­le szek­ták­ból és cso­por­tok­ból vagy ép­pen el­kép­zelt szek­ták vé­res ül­dö­zé­sé­ből a sa­le­mi bo­szor­kány­pe­rek­től máig min­dig jó pár akadt Ame­ri­ka tör­té­ne­té­ben: gon­dol­junk csak a Jim Jones ve­zet­te Né­pek Temp­lo­má­nak tö­me­ges ön­gyil­kos­sá­gá­ra vagy Da­vid Ko­resh szek­tá­já­nak wa­cói le­mé­szár­lá­sá­ra. 

A „Manson-család” nem az ál­do­za­tok szá­má­val ke­rült ilyen „top­lis­tás” hely­re. Ve­ze­tő­jük stí­lu­sa, ka­riz­má­ja és fá­rad­ha­tat­lan, má­niá­kus ön­rek­lá­mo­zá­sa egy­részt re­mek anyag volt a mé­dia szá­má­ra, más­részt – és ez volt a fon­to­sabb – a hip­piz­mu­stól, a fa­ji lá­zon­gás­tól, a rock­fesz­ti­vá­lok­tól, a há­bo­rú­el­le­nes tün­te­té­sek­től – egy­szó­val mindat­tól, amit ma legin­kább em­lé­ke­ze­tes­nek tar­tunk a le­gen­dás­sá vált „hat­va­nas évek­ből” – meg­riadt „ame­ri­kai fe­hér kö­zép­osz­tály” összes ret­te­gé­sé­nek és fruszt­rá­ció­já­nak adott dé­mo­ni for­mát. 

És va­ló­ban: Manson ab­ba a tár­sa­dal­mi ré­teg­be szü­le­tett, amit a kert­vá­ro­sok Ame­ri­ká­ja csak „whi­te trash”-nek, fe­hér söp­re­dék­nek ne­vez. Hí­res­sé vá­lá­sáig egész élet­út­ját ez ha­tá­roz­ta meg. 16 éves, egye­dül­ál­ló és al­ko­ho­lis­ta