A magyar privatizáció menete és tanulságai

A piac­gaz­da­sá­gok mindegyi­ke ve­gyes gaz­da­ság­nak te­kint­he­tő jó ide­je, hi­szen tu­laj­don­jo­gi­lag meg­kü­lön­böz­tet­he­tő sze­rep­lő­tí­pu­so­ké a nem­ze­ti va­gyon (és ez­zel az anya­gi ha­ta­lom, gaz­da­sá­gi fe­le­lős­ség, va­gyo­ni ere­de­tű jö­ve­de­lem): az ál­la­mé, ön­kor­mány­za­to­ké, a ma­gán­tu­laj­do­no­so­ké, non­pro­fit szer­ve­ze­te­ké. Azon­ban a mo­dern, ki­fej­lett piac­gaz­da­sá­gok­ban a ma­gán­tu­laj­do­nú szek­tor rész­ará­nya jó­val na­gyobb a töb­bie­ké­nél, az ál­lam tu­laj­do­no­si sze­re­pe pe­dig má­sod­la­gos. A 20. szá­zad kö­ze­pé­től a szak­mai köz­megegye­zés és a mér­ték­adó gya­kor­lat alap­ján a piac­gaz­da­sá­gi rend­szer is­mér­vei kö­zé tar­to­zik, hogy ab­ban a gaz­da­sá­gi te­vé­keny­sé­gek zö­mét ma­gán­tu­laj­don­ban ál­ló szer­ve­ze­tek vég­zik. Ez a fel­fo­gás tük­rö­zi azt a tör­té­nel­mi ta­pasz­ta­la­tot, ame­lyet a vi­lág ad­dig­ra meg­szer­zett a kü­lön­fé­le ál­la­mo­sí­tott vagy ál­la­mi do­mi­nan­ciá­jú gaz­da­sá­gi rend­sze­rek­ről: a köz­pon­ti terv­gaz­da­sá­gok­ról, a ha­di­gaz­da­sá­gi idő­sza­kok­ról, a hit­le­ri nem­ze­ti­szo­cia­lis­ta és az olasz fa­sisz­ta re­zsim­ről. Ami­kor te­hát a volt terv­gaz­da­sá­gok­ban – és így ha­zánk­ban is – meg­kez­dő­dött a rend­szer­vál­to­zás, mind a rend­szer­vál­toz­ta­tó erők több­sé­ge, mind a