A magyar–német viszony jellemzői és változásai a Horthy-korszak második felében

A má­so­dik vi­lág­há­bo­rú előt­ti és alat­ti né­met–ma­gyar kap­cso­lat­ról mind a mai na­pig job­bá­ra som­más, leegy­sze­rű­sí­tett kép él a köz­gon­dol­ko­dás­ban. Ez el­ső­sor­ban az 1945 és 1989 kö­zöt­ti mar­xis­ta tör­té­net­írás­nak ró­ha­tó fel, amely tu­da­to­san a Hor­thy-kor­szak le­já­ra­tá­sá­ra tö­re­ke­dett, és lé­nye­gé­ben azt hir­det­te, hogy a két „fa­sisz­ta” ál­lam, a ná­ci Né­metor­szág és Magyaror­szág Hit­ler ha­ta­lom­ra ke­rü­lé­se után „egy­más­ra ta­lált”, s né­hány prob­lé­má­tól el­te­kint­ve har­mo­ni­ku­san mű­kö­dött együtt a má­so­dik vi­lág­há­bo­rú vé­géig. Ez azon­ban nem fe­di a va­ló­sá­got: a né­met–ma­gyar kap­cso­la­to­kat már 1933-tól kezd­ve több, oly­kor meg­le­he­tő­sen éles konf­lik­tus­hely­zet, el­lent­mon­dás és köl­csö­nös bi­zal­mat­lan­ság jel­le­mez­te.