A mohácsi vereséget követően, I. Ferdinánd mintegy negyvenesztendős uralkodása alatt a Magyar Királyság történetének egyik legnagyobb korszakváltása zajlott. A politikai, katonai és államigazgatási változások mellett azonban Ferdinánd magyar királlyá választása teljesen új helyzetet teremtett a korábban a Jagelló-uralkodók budai udvarában oly befolyásos magyar nemesség számára is. Így az 1526-os esztendő a magyar királyi udvar történetében olyan alapvető és utóbb csaknem visszafordíthatatlan átalakulást hozott, amely az uralkodói udvarok kora újkori történetében is figyelemre méltónak nevezhető.
Bár már a mohácsi csata is hatalmas veszteséget jelentett a budai udvart irányító magyar politikai elitnek és a nemességnek – hiszen hat főpap, tucatnyi báró és sok száz nemes esett el –, a magyar királyi udvar számára az igazi változást mégsem ez jelentette. Az igazi fordulatot az hozta, hogy Ferdinánd király 1527. november 3-i székesfehérvári koronázását követően pusztán néhány hetet (1528. január 20-tól február 6-ig) tartózkodott elődei székhelyén, majd távozott a magyar fővárosból. Magyar királyi udvara tehát valójában csak e rövid időszakban létezett, s ekkor is meggyengült állapotban, hiszen a késő középkori budai udvar nemességének egy része – néhány főúr mellett elsősorban a köznemesség jelentős csoportja – Szapolyai János király pártján állt.
Két udvari struktúraMindez egyúttal azt jelentette, hogy az egykori budai királyi udvarnak két örököse lehetett: a két legitim magyar
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta