A magyar Bécsben

1773-ban egy új vígjátékot mutattak be Bécsben. A háromfelvonásos színdarab címe: A magyar Bécsben. A darab szerzője, Marinelli, a bécsi színházi élet ismert és elismert képviselője, aki nemesi származása ellenére színész volt, írt színdarabokat s 1781-ben a Leopoldstadti Színház igazgatója lett. A darabnak sikere lehetett, mert 1779-ben újólag bemutatták.

Miért írt Marinelli egy magyar tárgyú vígjátékot 1773-ban? S miért akarta bebizonyítani, hogy a magyarok a császár-király jó alattvalói és egyben a felvilágosodás erkölcsének a képviselői? A magyarok az európai közvélemény előtt hosszú időn keresztül rebellisekként szerepeltek, s erkölcseiket barbároknak tartották. A francia sajtó- és pamfletirodalom ugyan szembehelyezkedett ezzel a magyarságképpel, a Habsburg-párti azonban, kivált a Rákóczi szabadságharc alatt, mindent megtett a magyarok befeketítéséért. Elég, ha ezzel kapcsolatban Rákóczi Emlékiratainak szenvedélyes tiltakozására utalunk.

1711-ben a nemesség kiegyezett Béccsel, de a rendek és a király közötti együttműködésre igazán csak akkor került sor, amikor 1741-ben Mária Terézia a rendekhez fordult segítségért az örökösödési háborúban. 1741. szeptember 11-én az országgyűlés híres jelenete, a „vitam et sangvinem” megajánlása szinte egy csapásra változtatta meg a magyarokról kialakított képet. Montesquieu és Voltaire meglepetéssel regisztrálta a magyar nemesség magatartásában bekövetkezett változást. A nemesség ettől kezdve egyre nagyobb szerepet játszott a hadseregben, sőt az államszervezetben is.

Mária