A legitimizmus és a legitimisták

A két vi­lág­há­bo­rú kö­zött le­gi­ti­mis­tá­nak azt te­kin­tet­ték, aki sze­rint az­zal, hogy 1918 őszé­től tá­vol tar­tot­ták Ká­rolyt és az utód­já­nak te­kin­tett Ot­tót a ma­gyar trón­tól, a ma­gyar al­kot­mányosság szellemén esett csor­ba. A Hor­thy-kor­szak­ban a le­gi­ti­mis­ták a meg­kér­dő­je­lez­he­tet­len­nek vélt jo­gi-po­li­ti­kai és mo­rá­lis te­kin­téllyel öve­zett ki­rály sze­mé­lyé­től a konf­lik­tu­sok mér­sék­lé­sét, a párt­har­cok in­ten­zi­tá­sá­nak csök­ken­té­sét és a si­ke­res ma­gyar kül­po­li­ti­ka biz­to­sí­tá­sát re­mél­ték. Amint Apponyi György ír­ta: „a le­gi­ti­miz­mus tu­laj­don­kép­pen a trón­örök­lés hely­reál­lí­tá­sát, a meg­boly­ga­tott jog­rend visszaál­lí­tá­sát je­len­ti.” Ám a le­gi­ti­miz­mus eb­ből fa­ka­dóan – mint el­len­zé­ki moz­ga­lom – több kül- és bel­po­li­ti­kai kö­ve­tel­ményt tá­masz­tott a fennál­ló és csu­pán pro­vi­zó­ri­kus­nak te­kin­tett Hor­thy-rend­szer­rel szem­ben.