A krími háború

Az orosz kül­po­li­ti­ka egyik cél­ja I. Pé­ter óta a Bal­kán és a Krí­mi Kán­ság fe­let­ti te­rü­le­tek meg­szer­zé­se volt, hogy az­tán elér­je a Fe­ke­te-ten­gert, majd a Kons­tan­ti­ná­poly ál­tal el­lenőr­zött szo­ro­so­kon át ki­jus­son a Föld­kö­zi-ten­ger­re. Oroszor­szág 1697-ben csat­la­ko­zott az osz­mán­el­le­nes Szent Li­gá­hoz, s két év múl­va el­fog­lal­ta Azov ki­kö­tő­jét, me­lyet az Osz­mán Bi­ro­da­lom­mal 1700-ban alá­írt bé­ké­ben meg­ka­pott. Igaz, 1711-ben a si­ker­te­len bal­ká­ni had­já­rat miatt fel kel­lett ad­nia a ki­kö­tőt. Az oro­szok megje­lené­se a Fe­ke­te-ten­ger fe­let­ti te­rü­le­te­ken azon­ban új ve­szélyt jel­zett Kons­tan­ti­ná­poly­nak és ha­ma­ro­san az eu­ró­pai nagy­ha­tal­mak­nak is. II. Ka­ta­lin ugyanis a bi­ro­da­lom ha­tá­rait a Fe­ke­te-ten­ge­rig és a Krím-fél­szi­ge­tig akar­ta ki­ter­jesz­te­ni,