A katonai elit Magyarországon, 1919–1945

A min­den­ko­ri had­erő hie­rar­chi­kus felépí­té­sé­ből adó­dóan – ha­son­lóan más tár­sa­dal­mi cso­por­tok­hoz és ré­te­gek­hez – kiala­kul egy szűk ve­ze­tői ré­teg, ame­lyet fel­ső ve­ze­tés­nek vagy elit­nek ne­vez­he­tünk. Ez a fel­ső ve­ze­tés, elit dön­tő mó­don be­fo­lyá­sol­hat­ja – és be­fo­lyá­sol­ja is – a min­den­ko­ri had­erő ar­cu­la­tá­nak a kiala­kí­tá­sát, meg­ha­tá­roz­hat­ja an­nak sze­re­pét és te­vé­keny­sé­gét, az adott or­szág po­li­ti­kai éle­té­re gya­ko­rolt ha­tá­sát. Így volt ez az ún. „el­len­for­ra­dal­mi Ma­gyaror­szá­gon” is, amely­nek hu­szon­öt esz­ten­dős fe­nnál­lá­sa alatt a ka­to­nai elit­be mintegy 1200-1300 sze­mélyt le­he­tett be­so­rol­ni. E be­so­ro­lás alap­ve­tően két szem­pont alap­ján ké­szít­he­tő el: az egyik a ka­to­nai beosz­tás, a má­sik a ka­to­nai rend­fo­ko­zat. Ezen két szem­pont a leg­több eset­ben fe­di egy­mást, de – ha nem is nagy szám­ban – akad­nak/akad­hat­nak el­té­ré­sek is. Az elit össze­té­te­lé­nek vizs­gá­la­ta so­rán kü­lön­bö­ző szem­pon­tok kap­tak, kap­hat­nak na­gyobb hang­súlyt. A ka­to­nai elit ese­té­ben a csa­lá­di hát­tér, az is­ko­lai vég­zett­ség, a szol­gá­la­ti idő je­len­ti a leg­fon­to­sabb vizs­gá­lan­dó kér­dés­kört.