A kálvini ellenállási jog és magyar értelmezései

Kál­vin teo­ló­giá­ja és a jog­rend­rűl szó­ló el­mé­le­te egyaránt a szi­go­rú rea­li­tás­ban, az em­be­ri va­ló­ság­ban gyö­ke­re­zett. Sze­rin­te Is­ten ön­ál­ló­sá­ga ez­zel nem áll el­len­tét­ben, ha­nem egy ma­ga­sabb ren­dű igaz­sá­got fe­jez ki, aka­ra­ta a va­ló­ság mér­cé­je. Ma­gát az ál­la­mot is úgy te­kin­tet­te, mint Is­ten aján­dé­kát, ke­gyel­mé­nek meg­nyil­vá­nu­lá­sát a bű­nös em­be­ri tár­sa­da­lom szá­má­ra, de ugyanígy ér­tel­mez­te az el­lenál­lás jo­gát is. Sze­rin­te az el­lenál­lás jo­ga a zsar­nok­kal szem­ben csu­pán az er­re hi­va­tott ál­lam­szer­ve­ket il­le­ti meg, az egyes em­ber kö­te­les­sé­ge a bé­ke­tű­rés. Ha­tá­ro­zot­tan le­szö­gez­te, hogy az em­ber az ál­lam­nak és az ál­la­mi tör­vé­nyek­nek tel­jes­ség­gel alá­ren­delt, a fel­sűbb­ség­nek – bár­mi­lyen for­má­ban gya­ko­rol­ja is a ha­tal­mat – en­ge­del­mes­ség­gel tar­to­zik. 

A nép el­lenál­lá­si jo­gát az In­s­ti­tu­ti­ó­ban nem is­me­ri el, de le­he­tű­sé­get lát az el­lenál­lás­ra két­fé­le mó­don is. „Is­ten oly­kor az ű szol­gái kö­zül tá­maszt va­la­kit a nyil­ván­va­ló meg­tor­lás­ra, és meg­bíz­za az­zal, hogy bosszul­ja meg a bű­nös ural­mat és sza­ba­dít­sa fel az igaz­ság­ta­la­nul el­nyo­mott né­pet szá­nan­dó nyo­mo­rú­sá­gá­ból. Is­ten min­dig igaz em­be­re­ket vá­laszt ki er­re a feladat­ra, akik fel­kel­ve a ki­rá­lyok el­len, va­ló­já­ban nem kö­vet­nek el erű­sza­kot a ki­rá­lyi mél­tó­sá­gon, mely Is­ten­tűl van. Pusz­tán egy ma­ga­sabb ha­ta­lom meg­bí­zá­sá­ból hely­reiga­zít­ják az ala­cso­nyabb ha­ta­lom hi­báit.”

Má­sik mód­ja az el­lenál­lás­nak a fen­tebb em­lí­tett ál­la­mi kép­vi­se­let fel­lé­pé­se: „Van­nak a nép­tűl szer­ve­zett bi­zo­nyos fel­sűbb­sé­gek, ame­lye­ket a ki­rá­lyok ön­ké­nyé­nek kor­lá­to­zá­sá­ra ál­lí­tot­tak fel. Ezek kö­te­les­ség­sze­rűen fel­lép­het­nek a ki­rá­lyok dü­hön­gű ön­ké­nye el­len; sűt, ha ezek az erű­sza­ko­san ön­ké­nyes­ke­dű és a föld né­pét sa­nyar­ga­tó ki­rá­lyok­kal szem­ben gyá­ván meg­hu­nyász­kod­nak, hall­ga­tá­su­kat el­ve­te­mült hi­tet­len­ség­nek ál­lí­tom, mi­vel ál­no­kul elárul­ják a nép sza­bad­sá­gát, no­ha tud­ják, hogy Is­ten