A hűbériség nyugat-európai intézmény, mely germán és antik elemek: a vazallitás és a benefícium szintéziséből fejlődött ki. A hűbéri államban az uralkodó (király) egy hierarchikus rendszer, a hűbéri piramis élén állva, a neki személyesen lekötelezettek (vazallusok) és ezek lekötelezettjei (alvazallusok) által, illetve velük megosztva gyakorolta a közhatalmat a hűbéri láncolatból kirekesztettek felett.
A hatalom tényleges birtokosai magánjogi kapcsolatban álltak egymással, és ebből adódóan a közöttük lévő viszonyokat a hűbérjog határozta meg, míg a termelésre kényszerültek és kényszerítettek tekintetében a közjog érvényesült. A hűbériség puszta megjelenése azonban nem jelentette a hatalomgyakorlás karakterének feltétlen és azonnali megváltozását, a hűbéri állam kialakulásához további sajátos feltételek meglétére volt szükség.
A hűbériség gyökereiAmikor Chlodvig leszármazottjai között a 6–7. században mind kíméletlenebb harcok folytak, egyre többen álltak – védelmet keresve – szabad jogállásuk megőrzése mellett olyan szabadok szolgálatába, akik hatalmuknál és gazdasági erejüknél fogva magánhadsereget tudtak fenntartani, illetve annak kiépítéséhez fegyverforgatók alkalmazására kényszerültek. Ezeket a védelemért szolgálatba lépő szabadokat a korabeli források függő szabadok (ingenui in obsequio) néven emlegették.
A függő
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
