A Horthy-korszak politikai irányzatai a leventemozgalomról

Forrásszemelvények A két világháború közötti időszak széles politikai palettáján megtalálható pártok minden aktuális kérdésben állást foglaltak vagy a sajtójuk, vagy – amennyiben volt – országgyűlési képviselőik révén, így jól vizsgálható az, hogy az egyes mozgalmak, szervezetek hogyan viszonyultak bizonyos társadalmi-politikai jellegzetességekhez, jelenségekhez, szituációkhoz. Az országgyűlési beszédekből származó alábbi válogatásban a korszak minden jelentős politikai irányzata „megszólal” a leventeintézmény kapcsán. Szociáldemokrata, liberális-demokrata, kisgazda, kereszténypárti, kormánypárti és szélsőjobboldali politikus, illetve felsőházi tag, katolikus püspök egyaránt elmondja a véleményét a Horthy-kor egyik legjellemzőbb ifjúsági szervezetéről. A rövid szemelvényekből jól kiderül, hogy az intézményt védő kormányoldalon kívül az ellenzéki politikai irányzatok képviselői többé-kevésbé bírálták a leventemozgalmat, és ezekben a véleményekben nagyon jól visszaköszönnek az egyes világnézetek, ideológiák jellemző vonásai is.

Malasits Géza, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt politikusa az 1926-os választások során a győri lajstromos választókerületből jutott be a Képviselőházba, és már a következő év folyamán többször szóvá tette a leventékkel kapcsolatos észrevételeit:

„Mindenekelőtt tartozom kijelenteni – hiszen már ismételten kijelentettük –, hogy nekünk nem a leventeintézmény ellen van kifogásunk, hanem az ellen a szellem ellen, amely egyik-másik kerületben tapasztalható. Nevezetesen a városokban az ifjúság elfoglaltsága egészen más, mint a mezőgazdasági vidékeken. A mezőgazdasági vidékeken tényleg a vasárnap az egyetlen szabadnap és vasárnap délelőtt gyakorlatoztatják a leventéket. […] Még csak két dolgot kívánok a mélyen t. miniszter úr figyelmébe ajánlani. Az egyik az, hogy méltóztassék főképpen a fővárosi nagyvállalatokat figyelmeztetni arra, hogy a levente-intézmény nem arra való, hogy amiatt a 21 éven aluli ifjúmunkásokat ne vegyék fel. A gyárakban ugyanis gyakorlattá vált, hogy amint jelentkezik valamelyik ifjúmunkás munkára, megkérdezik: hány éves, leventeköteles? Nagyon sajnáljuk! Ily módon azt a célt, amelyet a miniszter úr el akar érni a levente-intézménnyel, épen nem fogja elérni, mert ezek az ifjúmunkások, ha nem kapnak munkát, egész héten züllenek, ki vannak téve az erkölcsi és anyagi züllésnek. Ebben a tekintetben tehát intézkedni kell aziránt, hogy az a körülmény, hogy valaki leventeköteles, ne lehessen ok arra, hogy a munkából kizárják, vagy ne adjanak neki munkát.”

(Az 1927. évi január hó