A magyarok honfoglalás előtti történetéről kevés forrás áll rendelkezésünkre, ezért bármilyen új információ fontos lehet. Régészek generációi várták és várják, hogy a Kárpátoktól keletre a hazaiakkal jól összevethető leletek kerüljenek elő. Az 1980-as évektől a régészek ásója nyomán egyre nagyobb számban láttak napvilágot számunkra is érdekes tárgyak, amelyek azonban a rendszerváltást követően a magyar régészet kelet-európai kapcsolatrendszerének meggyengülése miatt sokáig rejtve maradtak a hazai kutatók előtt. Mostanra világosan látszik, hogy két területen is sűrűsödnek a „magyargyanús” leletek: a Dél-Urálban és a Középső-Dnyeper mellett. Előkerülésük számos kérdést felvet, s hatásukra újra kell gondolnunk a korai magyar történelemről kialakított képünk egyes elemeit.
A korai magyar történelem, közkeletűbb nevén a magyar őstörténet az írott adatokat tekintve forrásszegény kutatási terület. Így a régészet mint rohamosan gyarapodó forrásanyagú tudományág kiemelkedő jelentőséggel bír(hat) e téren. Ez tény akkor is, ha módszertani szempontból a régészeti leletek közvetlen történeti, etnikai értékelése ma már sokkal szigorúbb megítélés alá esik, mint korábban. A biztos történeti interpretációhoz ugyanis azt kellene tudnunk, hogy egy-egy lelet egykori tulajdonosa milyen etnikai tudattal rendelkezett és hogy milyen politikai csoporthoz vallónak tekintette magát, ez
Próbálja ki a Rubicon Online-t mindössze 200 Ft-ért, és olvassa a teljes cikket, hirdetések nélkül!
Előfizetőként korlátlan hozzáférést kap minden történelmi tartalmunkhoz:
- A legújabb Rubicon-lapszámok
- Több mint 370 korábbi lapszámunk tartalma
- Rubicon Online rovatok cikkei
- Hirdetésmentes olvasó felület
- Kedvenc cikkek elmentése, könyvjelzők
Az első hónap csak 200 Ft-ba kerül. Próbálja ki!
Már előfizetőnk? Ha már regisztrált a Rubicon Online-on, kattintson ide: BELÉPÉS. Ha még nem rendelkezik felhasználói fiókkal, kattintson ide: REGISZTRÁCIÓ.
