A Gül baba-türbe a régész szemével

Gül baba sírépítménye a török kori Buda szélén, talán inkább a város mellett emelkedett. A mai Török utca és a Duna közötti területen épületek álltak, de a házak a domboldalra már nem nagyon húzódtak fel. A mai Frankel Leó utca vonala volt a római kor óta a Duna mellett haladó észak–déli irányú főút, és így volt ez a török korban is. Mellette a 16. század végén házak, fürdők, dzsámik, malmok emelkedtek, és természetesen a türbéhez kapcsolódó tekke is itt állt.

A városrész képe azonban egészen más volt, mint manapság. A Duna sokkal közelebb folyt a mai épületekhez, a Lukács fürdő és a kórház előtt húzódott a partja. A területet több tó szabdalta, amelyek egyetlen kis emléke a mai Malomtó. Ezeket a tavakat meleg vizes források táplálták, ezért nem fagytak be télen sem, így a vizüket hasznosító malmok egész évben tudtak működni.

Gül baba türbéje szerencsésen átvészelte Buda 1684-es és 1686-os ostromát, s a II. világháború sem tett benne kárt. Török kori eredete és funkciója sosem ment feledésbe, így nagyon korán, már 1915-ben sor került első régészeti feltárására. Ekkor a türbe belsejében kutattak, és felszínre került két sírgödör. Ezekben azonban már bolygatva találták meg az emberi vázakat. 

Történeti jelentősége miatt a türbe épülete műemléki védelem alá került, míg a környezete védett régészeti lelőhely lett. Ennek megfelelően az elmúlt évtizedek során az építési munkákat többször kísérte régészeti