A Grál-históriák

„Ahogy minder­ről be­szél­get­tek, ki­jött egy szo­bá­ból egy ap­ród, ke­zé­ben – azt nye­lé­nek kö­zé­pén meg­mar­kol­va – fe­hér lán­dzsát ho­zott. El­ha­ladt az ágyon ülők és a tűz­hely kö­zött. A te­rem­ben min­den­ki lát­hat­ta a fe­hér lán­dzsa fe­hér he­gyét, amely­ről egy vö­rös vér­csepp buggyant elő, és le­csor­dult az ap­ród ke­zé­re. […] Ezután be­lé­pett két má­sik ap­ród, ke­zük­ben zo­mánc­be­ra­kás­sal dí­szí­tett szín­arany gyer­tya­tar­tók­kal. A gyer­tya­tar­tó­kat vi­vő ap­ró­dok rend­kí­vül szem­re­va­lóak vol­tak, és mind­két gyer­tya­tar­tó­ban legalább tíz gyer­tya égett. Az ap­ró­do­kat egy gyö­nyö­rű, ne­mes hölgy kí­sér­te, dí­szes öl­tö­zet­ben. Két ke­zé­ben egy Grált ho­zott. Amint be­lé­pett a te­rem­be, ke­zé­ben a Grál­lal, olyan fé­nyes­ség töl­töt­te be a he­lyi­sé­get, hogy a gyer­tyák fé­nye kialud­ni lát­szott, ha­son­ló­kép­pen a csil­la­gok­hoz és a hold­hoz a nap fel­kel­té­vel. Őt kö­vet­te egy má­sik hölgy, aki ezüst­tál­cát ho­zott. Az el­ső­ként be­ho­zott Grál tisz­ta ne­mes arany­ból ké­szült. Sok­fé­le drá­ga­kő­vel volt ki­rak­va, a föl­dön és a ten­ger­ben ta­lál­ha­tó leg­drá­gább és legér­té­ke­sebb kö­vek­kel. Két­ség­kí­vül, a Grál ék­kö­vei­nek ne­mes­ség­ben nem ta­lál­ni a föl­dön pár­ját se­hol. A Grál – csakúgy, mint a lán­dzsa – el­ha­ladt előt­tük, és el­tűnt egy má­sik te­rem­be.” (Chrétien de Troyes: Perceval, le Conte du Gral)