A Galilei Kör és a szabadkőművesek

Ha áthaladunk a budapesti Anker közön, a 2–4. szám kapualja előtt ma már nyomát sem találjuk annak, hogy 1910 és 1919 között itt működött a híres-hírhedt diákegyesület, a Galilei Kör.

1990-ben kalapáccsal verték le a Galilei Kör Anker közi emléktábláját (ma már csak az egykori második emeleti klubhelyiséget jelző, belső emléktábla látható). Miért alakult ki ez a szokatlan indulat egy diákegyesülettel kap­csolatban? 1919 után a Galilei Körre elsősorban a Tanácsköztársaság funkcionáriusainak, népbiztosainak „keltetőjeként” emlékeztek, de a diák­egyesület 1908-as alapításakor mint szabadgondolkodó, az önképzésre és a tudományra esküdő társaság indult útjára, amely az oktatás világiasodásáért és korszerűsítéséért állt ki – a radikális szabadkőművesek támogatásával.

A konzervatív, vallásos szabadkőművesek már a kezdetektől bírálták a Galilei Kör tevékeny­ségét, mert úgy vélték, hogy a galileisták harcos fellépése a felekezeti diákszervezetekkel szemben csak még jobban elmélyíti a századelő óta dúló egyetemi „kultúrharcot”, és ezzel akadályozza a megbékélést.