A főnemesség megerősödése a Zsigmond-korban

A ma­gyar nagy­bir­to­kos arisz­tok­rá­cia tör­té­ne­té­ben Lu­xem­bur­gi Zsig­mond ural­ko­dá­sa ta­lán a leg­fon­to­sabb idő­szak. Ek­kor ala­kult ki a job­bágy­fel­sza­ba­dí­tá­sig fenn­ma­ra­dó sa­já­tos kö­zép­ko­ri bir­tok- és tár­sa­da­lom­szer­ke­zet: az or­szág te­rü­le­té­nek és né­pes­sé­gé­nek több mint egy­har­ma­da há­rom-négy tu­cat mág­nás­csa­lád föl­des­ú­ri fenn­ha­tó­sá­ga alá ke­rült. A nagy­bir­to­kos fa­mí­li­ák tár­sa­dal­mi be­fo­lyá­sa köz­vet­ve ki­ter­jedt a köz­ne­mes­ség­re, sőt az egy­ház­ra is. A sze­gé­nyebb ne­me­si csa­lá­dok fi­ai el­ső­sor­ban a fő­ú­ri ud­va­rok­ban, vá­rak­ban, kas­té­lyok­ban ta­lál­hat­tak meg­él­he­tést és fel­e­mel­ke­dé­si le­he­tő­sé­get, ott is­mer­ked­het­tek meg a kor di­vat­já­val és kul­tu­rá­lis áram­la­ta­i­val. Az egy­há­zi ve­ze­tők pe­dig rend­sze­rint az arisz­tok­rá­cia pa­pi pá­lyá­ra lé­pő tag­jai kö­zül ke­rül­tek ki. Mind­ez együtt óri­á­si va­gyont, be­fo­lyást és ha­tal­mat je­len­tett az arisz­tok­rá­cia szá­má­ra.