A föderalizmus illúzióla

A két világháború közötti békerendszer összeomlását – Hitler és Mussolini ebben játszott szerepe miatt – a fasiszták műveként könyvelték el és bélyegezték meg. Hasonló becsmérlés illette azt a békéltetési eljárást is, amely a második világháborúhoz vezetett. Az 1930-as évek nyugati békéltetési politikájának fő ösztönzője valójában az volt, hogy felismerték: az első világháború utáni rendezést elhibázták. Bár a békepolitikát egyre több kritika érte, az első világháború utáni békeművet a Nyugat nem szűnt meg bírálni a második világháború korai szakaszában sem.

A háború korai éveiben nagy reményeket lehetett fűzni ahhoz, hogy Közép-Európa nemzetiségi konfliktusai a regionális-demokratikus-föderalista elven alapuló újjászervezéssel nyernek megoldást. A föderalizmus népszerű jelszó lett a közép- és kelet-európai emigránsok körében is. Még Benes, Csehszlovákia volt miniszterelnöke is meglovagolta a föderalizmus hullámát, jóllehet nemzetállami politikája annak éppen az ellenkezőjét képviselte, s a háború utáni Csehszlovákia homogén szláv államként szerepelt a terveiben. Ezt csak „etnikai tisztogatással” lehetett megvalósítani, ahogyan a lakosság erőszakos áttelepítése napjaink jugoszláv polgárháborújában zajlik. 1940-ben viszont megegyezett Wladislaw Sikorskival, a lengyel