A felvilágos Európája

A 16. század a dinasztikus államok megerősödésének időszaka, amelyek hatalmi-katonai súlyuknál fogva igyekeznek ún. univerzális monarchiákat létrehozni Európában. Ez jellemzi V. Károly és a Habsburgok dominanciáját, majd a következő században Franciaország kiemelkedő státusát. A korabeli Európa ezekkel az univerzális monarchiatervekkel foglalkozik, átmenetileg szövetségek is létrejönnek, de csak rövid időre. A protestantizmus megjelenésével ugyan előtérbe kerülnek a vallási szenvedélyek, de ezeket hamar háttérbe szorítja az államérdek. Richelieu kész a protestáns hatalmakkal szövetséget kötni a Habsburgok ellen és a hugenottákkal kiegyezni. Ezt a politikát folytatja később XIV. Lajos is, ő viszont fellép a hugenottákkal szemben. A Habsburg Birodalom az Augsburgi Liga, majd a spanyol örökösödési háború idején együttműködik a protestáns hatalmakkal, miközben saját területein szembeszáll a protestantizmussal. Ezek a szövetségek azt bizonyítják, hogy egyre inkább a Machiavelli által képviselt államérdek befolyásolja a politikát, de a hatalmak közti ellentétek jegyében.

A 17. század végén Leibniz vagy William Penn a vallásos ideológia alapján javasolják az államok közötti pacifizmust: a háború kiiktatását és a „harmónia” kialakítását. A nemzetközi viszonyokat elsősorban a hollandiai Grotius A háború és a béke jogáról szóló művének a természeti jogra