A civil kurázsitól a civil társadalomig

Ma­gyar sza­miz­dat­tör­té­ne­tet elő­ször vagy hu­szon­öt éve ír­tam, Adam Mich­nik fel­ké­ré­sé­re. „Pi­ros” vagy más né­ven „mi­ni” út­le­ve­lem­mel él­ve elő­ször 1976-ban lá­to­gat­tam meg lengyel el­len­zé­ki ba­rá­tain­kat. Az én nem­ze­dé­kem min­dig is egy hú­ron pen­dült a len­gye­lek­kel, már hat­va­nas évek­be­li di­ák­moz­gal­már­sá­gunk óta. Mind­vé­gig pár­hu­za­mos volt az út­juk a miénk­kel, a te­kin­tély­el­le­nes új­ba­lol­da­li­ság­tól az erő­szak­men­tes em­be­ri jo­gi el­lenál­lá­sig – majd ké­sőbb a „ke­re­kasz­ta­los” de­mok­ra­ti­zá­lás­ban is. És min­den­kor azt kel­lett lát­nom, né­mi­leg irigy­ked­ve, hogy a len­gye­lek ki­csit előt­tünk jár­nak. Ak­kor, 1976-ban már szá­mos lengyel vá­ros­ban nyom­tat­tak el­len­zé­ki hír­le­ve­let, röp­la­pot. Nagy tö­meg­ben csem­pész­ték be Pá­rizs­ban nyo­mott „ta­miz­dat” fo­lyó­ira­tuk, a Kryty­ka pél­dá­nyait és kiadó­vál­la­la­tuk, az Aneks si­ker­köny­veit. Var­só­ban Mich­nik ha­mis­ká­san azt mond­ta: nem­so­ká­ra majd ti is nyom­tat­ni fog­tok, de miért ne kez­de­né­tek ti is itt ná­lunk, Len­gyelor­szág­ban? Így kért fel Adam ar­ra, hogy a ma­gyar szamizdat ál­lít­son össze egy kö­te­tet a lengyel szamizdat szá­má­ra. Ez lett a 0,1% című kö­tet, ame­lyet Kis Já­nos és Ben­ce György vá­lo­ga­tott; s amely­nek elő­sza­va az én be­szá­mo­lóm volt az un­der­­ground iro­da­lom ad­di­gi tör­té­ne­té­ről. Az a gyűj­te­mény le­zárt