A Capeting-csoda”

Amikor Capet Hugót 987-ben királlyá nyilvánították, mindössze a Szajna és a Loire közötti aprócska fejedelemségnek volt az ura. Egy sor francia hercegség birtokosa sokkal nagyobb hatalommal rendelkezett nála. Joggal tekinthetjük rendkívüli teljesítménynek, hogy e meglehetősen gyenge királyok utódai félezer éven belül Európa leggazdagabb, legerősebb és legtekintélyesebb királyságának szuverén uralkodóivá váltak. Vajon minek tulajdoníthatjuk sikerüket?

Amikor Capet Hugó be akarta járni földjeit, nemegyszer fegyverrel kellett jobb belátásra bírnia az egyes birtokrészek közötti területek urait, akik nem ismerték el a hatalmát. Utódának, VI. (Kövér) Lajosnak a 11. század elején még mindig fegyveres harcot kellett vívnia Montlhéry urasággal, amikor Párizsból Orléans-ba akart utazni. Ez annál is kínosabb volt, mivel e korban az uralkodóknak személyesen kellett végigjárniuk birtokaikat, ha el akarták fogyasztani az ott termelt javakat, s fel akarták venni járandóságaikat. Hogy mégis sor kerülhetett a királyi hatalom megerősödésére, azt sokan szerencsés tényezők rendkívül kedvező egybeesésének tulajdonítják, amelyet már-már „Capeting-csodaként”