Az intézményesített kulturális és ideológiai pluralizmus egyik legsajátosabb mintázatának Ausztria és Svájc mellett a Benelux országok adtak – és részben még ma is adnak – otthont. A szervezett politikai szubkultúrák, vagy más néven „oszlopok”, a pártrendszert is meghatározták A hosszú évtizedeken keresztül.
A Benelux államokban a pártverseny a huszadik század túlnyomó részében hárompólusú volt. Morális kérdésekben a liberálisok foglalták el a középső helyet a szociáldemokraták és a kereszténydemokraták között, míg gazdasági kérdésekben a kereszténydemokraták játszhatták a centrumpárt szerepét. A skandináv országoktól és Angliától eltérően tehát a szociáldemokrata baloldallal szemben a jobboldalon nem szekuláris konzervatív, hanem kereszténydemokrata pártok álltak. Ugyancsak megkülönbözteti ezt a régiót a liberális pártok különlegesen nagy súlya. A gazdasági és a kulturális bal-jobb keresztbemetszése miatt a Benelux pártrendszerek alapvetően kétdimenziós rendszereknek tekinthetők. Belgiumban azonban a nyelvi megosztottság miatt háromdimenziós pártrendszerről beszélhetünk.
Olvassa a teljes cikket INGYENES regisztrációval!
Csatlakozzon több mint 30.000 Rubicon Online olvasóhoz és fedezze fel a történelmet! Ingyenes regisztrációval:- Prémium tartalmaink közül hármat ingyen olvashat
- Korlátlan hozzáférést kap Kalendárium rovatunk tartalmához
- Kedvenc cikkeit elmentheti olvasói fiókjába és könyvjelzők segítségével ott folytathatja az olvasást, ahol félbehagyta