Érzelmes utazás

Egyetemi tanulmányút? Antik emlékek látogatása? Az udvari módi minden finomságának megtanulása? Világlátás? Műveltségszerzés? Ismerkedés híres emberekkel? Külön-külön egyik sem, ám mindegyik hozzátartozott egy kissé a „nagy út”-hoz, vagyis ahhoz az utazáshoz, amellyel egy előkelő ifjú neveltetése a 17–18. században lezárult. Az felelt meg a világban járatos úriember ideáljának, aki legalább egyszer az életében tett egy európai körutat. Innen az elnevezés is: a franciában grand tour, az angolban the gentleman's tour of Europe, a németben Kavalierstour. A felvilágosodás idején, az 1763–89 közötti negyedszázadban élte fénykorát a nemzetközi grand tour-divat, amely különösen Angliában vált népszerűvé, ahol felismerve nevelőértékét, az utazást beillesztették a gentlemanek nevelési tervébe és szórakozási programjába egyaránt. Az általában több évig is eltartó körút csúcspontja az itáliai utazás volt.

1768-ban jelent meg Lawrence Sterne Érzelmes utazás Franciaországban és Itáliában című műve, amely az európai utazási irodalom egyik fontos mérföldköve. Ez a mű a külsődleges látványosságokon túl a belső élményekre próbálta rávezetni olvasóját. A főszereplő, Yorick a következőket állítja: „nem kíséreltem meg, hogy a képeket, szobrokat és templomokat leíró angol könyvek számát szaporítsam. Mert minden szép lényre úgy tekintek, mint egy templomra és